A nyári szabadságok alatt sokakban felmerül a kérdés: tényleg vissza akarnak-e térni egy olyan munkahelyre, amelyet már rég nem szeretnek? Ott tartanak-e, ahol szeretnének? Vagy el kellene kezdeniük végre megvalósítani az álmaikat.
Kovács Olivér, a Bitang Burger társalapítója nem hirtelen felindulásból lett vállalkozó. Évekig dolgozott kétkezi munkásként, mire párjával és a testvérével, felépítették a Balaton egyik legismertebb burgerzőjét.
A nyár végén könnyebb kívülről ránézni a saját életünkre. Néhány hét pihenés után sokan teszik fel maguknak a kérdést: valóban vissza akarnak-e ülni ugyanabba a székbe, ugyanazon problémák közé? Érdemes maradni egy olyan munkahelyen, ahol nincs megbecsülés, fejlődési lehetőség vagy valódi motiváció?
A felmondás gondolata azonban még nem jelent kész tervet, egy vállalkozás pedig nem egy egyszerű menekülőút. Kovács Olivér története éppen azért tanulságos, mert nem egyik napról a másikra változtatta meg az életét. Nem állt mögötte vagyonos család, komoly indulótőke vagy tudatosan felépített karrier. Hosszú éveken át dolgozott, tanult a saját hibáiból, és csak fokozatosan jutott el odáig, hogy a maga ura legyen.
A futballpályától az építkezésekig
Gyerekként profi labdarúgó szeretett volna lenni. A veszprémi VLC-ben játszott, később pedig a Videotonnál is részt vett próbajátékon. Az iskola eközben kevésbé érdekelte, mert úgy gondolta, a jövője a futballpályán dől majd el. A sportkarrier végül nem valósult meg. Karosszérialakatosnak tanult, de már közben érezte, hogy nem ezen a területen szeretne dolgozni. Más lehetősége azonban nemigen volt. A 2008-as gazdasági válság a családját is nehéz helyzetbe hozta, ezért tizenhat éves korától saját magáról kellett gondoskodnia, és a családi kasszába is be kellett szállnia.
Dolgozott burkoló és kőműves mellett, valamint kertészetben. Azt a munkát vállalta el, amelyből éppen meg tudott élni. Később egy villanyszerelő mellett kapott lehetőséget, és munka közben tanulta ki a szakmát. Szerette, mert a fizikai erő mellett gondolkodást és precizitást is kívánt.
Az évek során egyre erősebben foglalkoztatta, hogy egyszer saját vállalkozást indítson. Ez a cél azonban sokáig távolinak tűnt.
Kovács Olivér, a Bitang Burger társalapítója szerint nem elég egy nagy álmot kitűzni, a hozzá vezető kisebb lépéseket is látni kell:
„Nagyon határozottan el kell döntened, hogy valóban meg akarod csinálni. Fontos messzire nézni, hogy lásd a célt, de közben az előtted álló apró feladatokra is figyelni kell. Ha ezekben nincsenek kisebb sikereid, könnyen feladod, mielőtt eljutnál a végéig.”
Ház helyett először vállalkozást építettek
A változás a párjával, Radnóti Máriával közös felismerésükből indult el. Mindketten szorgalmasan dolgoztak, mégis azt érezték, hogy csak a hétvégéket várják, miközben az életük nem halad előre.
Amikor házvásárlásról és hitelfelvételről beszélgettek, Mária vetette fel, hogy először inkább egy bevételt termelő vállalkozásba kellene fektetni. Nemcsak az ötlet megszületésében vállalt szerepet, hiszen ő intézte a cégalapítást, az engedélyeket és a hivatalos ügyeket is.
A csapathoz Kovács Balázs, vagyis Pufi, Olivér testvére is csatlakozott. Balázs kilenc évig dolgozott séfként Hollandiában, majd hazatért, hogy közösen megvalósítsák gyerekkori álmukat, és hamburgerezőt nyissanak a Balaton északi partján.
A tervezés és az alsóörsi helyszín megszerzése körülbelül két évig tartott. Mivel kevés indulótőkéjük volt, az üzlethelyiség felújításának mintegy kilencven százalékát Olivér és Balázs végezte el. Festettek, burkoltak, szereltek, és ahol lehetett, saját munkával próbálták csökkenteni a költségeket.
Olivér napközben villanyszerelőként dolgozott, majd délután négytől este kilencig a készülő burgerezőt építette. A vállalkozásból kezdetben fizetést sem tudott kivenni. Minden bevételt a működésre, a bérekre és a további fejlesztésekre fordítottak.
Közben olyan véleményeket is kaptak, amelyek szerint túl nagy kockázatot vállalnak. Olivér szerint az építő kritikát érdemes meghallgatni, de nem szabad hagyni, hogy mások félelmei döntsenek helyettünk:
„Ha mindenkire hallgattam volna, valószínűleg ma is villanyt szerelnék, Mária pedig továbbra is a multinacionális világban dolgozna. Mentünk előre, és nem engedtük, hogy a visszahúzó vélemények eltérítsenek bennünket. Belül éreztük, hogy ebből valami jó születhet, és ez adott erőt a nehezebb időszakokban.”
Maszkban nyitottak, évek alatt erősödtek meg
A Bitang Burger 2021 márciusában, a koronavírus-járvány idején nyílt meg. Maszkban és gumikesztyűben dolgoztak, a vendégeket pedig kizárólag elviteles kiszolgálással fogadhatták. A körülmények messze voltak az ideálistól, de addigra már nem tudtak és nem is akartak tovább várni.
A hely ma évente körülbelül 50 ezer hamburgert értékesít. A nyári időszakban hetente 70–90 kilogramm tépett malachúst készítenek, rekordnapjukon pedig 515 adag ételt adtak ki.
A Street Kitchen 2024-ben az ország legjobb hamburgerezőjének választotta a helyet. 2025-ben elnyerték a Szakmai Elit „Év hamburgerezője” díját, és bekerültek a Gault&Millau kalauzba is. És ez még közel sem a vége. A Street Kitchen kalauzában 2026-ban is előkelő helyet foglalnak el.
Az eredmények mögött azonban hosszú évek munkája és jelentős pénzügyi bizonytalanság állt. Olivér ezért senkinek sem tanácsolja, hogy hirtelen felindulásból mondjon fel. A váltást meg kell tervezni, és számolni kell azzal is, hogy egy vállalkozás hosszú ideig több munkát adhat, mint egy alkalmazotti állás.
Szerinte olyan tevékenységet érdemes választani, amely nehéz időszakokban is képes motivációt adni. Fontos olyan emberekkel körülvenni magad, akik nemcsak lelkesítenek, hanem felelősséget vállalnak, és akkor is ott maradnak, amikor a kezdeti lendület már elfogyott.
A sisak mögött elhallgatnak a céges problémák
A vállalkozás első éveiben Olivérnek alig volt szabad hétvégéje. A cég megerősödése és egy megbízható csapat kialakulása kellett ahhoz, hogy újra jusson ideje saját magára. Ezt a kikapcsolódást ma elsősorban a motorozás és a motorversenyzés jelenti számára. A versenyhétvégékre Mária is elkíséri, így a sport közös kikapcsolódássá és élménnyé vált.
„Amikor felveszem a sisakot, kizárom a világot. Csak a motor, a hang és az érzés marad, a céges problémák pedig háttérbe szorulnak. Kell valami, ami valóban kiszakít a munkából, mert nem lehet folyamatosan csak az anyagi dolgokért küzdeni” – mondta Olivér, aki hozzátette: a valódi sikerhez ugyanakkor nem elég egy jól működő cég, hanem szükség van időre is a kapcsolatokra, a közös élményekre és a fontos pillanatokra.
